Múló szerelem

Ezt a kis történetet anyukám régi "csajos" füzetében találtam meg, amit valószínűleg még tini korában készített barátnőivel!

Múló szerelem
 Együtt jártak ők sok-sok éve már a fiú a lány, a fiatal szerelmes pár. Meleg nyár volt, zord hideg tél, minden örömük csak nekik kettőjüknek élt. Fogták egymás kezét, szórakoztak sokat, suttogtak egymásnak szerelmes szavakat. Boldogok voltak, mint soha senki más, nem ismerték mi a bánat, mi a csalódás.
Egyik nap zavartan szólt a lány: "Gyereket várok, fiú lesz talán." Szemén a boldogság könnye csillogott. De a fiú gyorsan megfordult, s elfutott, s aztán nem jött vissza soha többé már. Nem találta őket együtt a visszatérő nyár. Elment a fiú, némán és hidegen, ez volt hát a lángoló őszinte "SZERELEM"? És nemsokára valahol felsírt egy kisgyerek, s a lánynak egy kék szemű kisfia született. Teltek a hónapok, s ő reménykedett abban, hátha egyszer az apa is betoppan! /Bizonytalan lépésekkel/ S nőtt a kisfiú napról napra szebb lett, s kimondta az első szót, talán a legszebbet. Bizonytalan lépésekkel a lábát rakta, s gyönyörű hangon, halkan mondta: "apa". Egy szép nyári napon sétálni indultak, s még egyszer a régi utcákon haladtak. Felidéződtek a régi szép emlékek, s felsóhajt a lány: " Kár hogy egyedül vagyok"
Az utca végén egy fiatal pár rájuk halkan köszön. Szőke lány, és egy kék szemű fiú, arcán némily közöny. Gyermekére néz a lány sűrű könnyein át. Magához öleli, s ennyit szól: OTT MEGY AZ APÁD!!!!!!!!