Egy kis fenyő álma
Otthonunk... suhogó erdő tövében; Itt élek én a családom fényében.
Autó közeledik, itt a favágók,
Köddé válnak a dédelgetett álmok.
Sírva-sírva könnyezik az ágam,
Most veszítettem el a családom.
Köztük én vagyok a legkisebb,
Ezért nem kellek senkinek sem.
Csügged a kis fenyő, szomorú az ága,
Fél, hogy a családja odalesz a lángba.
De közeleg a karácsony, őket eladják,
És új otthont kapnak majd a családoknál.
Egyszer csak megjelent egy ember,
Nézem én, mit akar tenni velem.
Fűrész a kezében. Én itt maradok!
Nem megyek! Hová visz? Majd hol lakok?
Reccsennek az ágaim, le is töri;
Szívemet a mély fájdalom gyötri.
De a remény mégis ott bujkál.
Ilyenkor karácsony tájékán.
Íme egy szép takaros kis ház
- Asszony, jöttem, hoztam a fát! -
Éjfélkor fényes szép ruhát kapok,
Díszek lógnak mosolygó ágaimon.
Árad a boldogság, szeretet,
Összeérnek a végtelenek.
Ennél szebb már nem is lehet,
Karácsony a Béke-sziget.
Táncol a kis fenyő, boldog az ága,
Ficánkol az új, fénylő ruhájába.
Jól érzi magát, és boldogan táncol,
Átöleli a békés-boldog világot.
Kigyúlnak a karácsonyi fények,
A fenyők fényesen büszkélkednek.
Emelt fővel, szívük melegével kívánnak,
Boldog karácsonyt az egész világnak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése